A mentálhigiénés szolgáltatásokban a sorstárs segítők
( tapasztalati szakértő, élőkönyv, peer worker, önsegítői csoportvezető )
szerepének kialakításának és végrehajtásának alapelvei

1., A sorstárs segítő szerepének alapvető eleme a megélt tapasztalatok kifejezett megosztása és felhasználása. Mentális egészségügyi tapasztalásaik, problémáik megosztása – a munkakörben való alkalmazás során – mások támogatására, akiknek hasonló mentális egészségi problémáik vannak.

2., A megélt tapasztalatok megosztása nagyon személyes folyamat – végső soron minden egyes sorstárs segítő – önként – maga kell hogy eldöntse, milyen módon használja fel megélt tapasztalatait munkája során.

3., Rendkívül lényeges, hogy a sorstárs segítség minden érintettje – sorstárs segítők, kliensek, hozzátartozók, gondozók, szakemberek és az ellátóhelyek vezetői – jussanak konszenzusra a segítők munkájának felhasználásával, integrálásával és mibenlétével kapcsolatban.

4., Figyelmet igényel, hogy a sorstárs segítők szerepe mindig körülírható maradjon a többi munkakörhöz képest, azért hogy idővel az ne veszíthesse el egyedi szerepét, jellegét, fontosságát.

5., A sorstárs segítség különleges ismereteit, készségeit – melyeket munkájukhoz használnak – meg kell határozni, tiszteletben kell tartani és aktívan lehetővé kell tenni, hogy azok fejlődjenek, kibontakozhassanak.

6., Az sorstárs segítő  munkatársak szerepét minden érintett fél teljes körének partnerségében kell kialakítania, hogy a szerepkörrel kapcsolatos elvárások és a szerepkör alapjául szolgáló értékek közösek legyenek.

– Különösen fontos, hogy a multidiszciplináris csapatokban dolgozó kollégák és vezetők egyeztessék  a szereppel kapcsolatos elvárásaikat. (az ellátói teameknek is szükségük van képzésre, szupervízióra és felkészülésre).

7., A sorstárs segítség szerepe természetesen szervezeti fajtáktól függően különböző lehet, függően az ellátott személyek és az ellátó típusának eltérő mivoltától. A sorstárs segítség típusai az adott segítség fajtája, a kulturális különbségek és az adott közösség kontextusában más és más lehet. A segítők munkaadóinak ezeket a különbségeket figyelembe kell venniük.

8., A sorstárs segítők szerepének középpontjában a hasonló megélt élményeken alapuló kapcsolatok kiépítése áll.

– Az ilyen módon végzett munka megterhelő, és potenciálisan hatással lehet a kortárs segítők saját mentális jólétére.

– A képzésnek, a szupervíziónak és a segítőnek nyújtott támogatásnak ezzel a ténnyel számolnia kell.

(a hagyományos, klinikai kötöttségek erőltetése vagy a klienseknek nyújtott olyan támogatás nyújtása, amely állapotromlást okozhat a munkatársnak, alááshatja a megélt tapasztalatok megosztását rövid és hosszú távon egyaránt, és kárt okoz a segítőnek, ezért ez kerülendő. )

9., Fontos, hogy a kiválasztási folyamat során pontosan meghatározzuk azokat a szerepeket, kvalitásokat melyek a későbbi munkához szükségesek. Ezek megléte biztosítja a későbbi minőségi közös munkát és megakadályozza a team diszfunkcióját.

10., A sorstárs segítők képzése, trainingje és támogatásának rendszere személyre szabottnak és leendő munkájukhoz illeszkedőnek kell legyen, tükrözve a szervezeti, ellátottakból fakadó elvárások rendszerét.

11., Azért, hogy a sorstárs segítők hatékonyan dolgozzanak, munkájukért fizetést kell kapjanak.

12., Mivel a mentális egészégügyi problémát megélt személyek kollégaként legtöbb esetben eltérő munkakörülményeket igényelhetnek, ezeket a foglalkoztató szervezetnek biztosítania kell

13., Egy szervezeten belül megfelelő mennyiségű sorstárs segítőt kell alkalmazni, hiszen elszigetelődésük csak ezzel előzhető meg. A segítők izolálódásának elkerülésére érdemes saját hivatalos közeget biztosítani számukra ( saját szoba, online tér, csoport ).

14., A sorstárs segítség díjazásának tükröznie kell az ellátásban nyújtott szerepük mértékét.

15., Azoknak a szervezeteknek akik sorstárs segítőket foglalkoztatnak megfelelően rugalmasnak, nyitottnak kell lenniük, hogy szervezeti struktúrájukba olyan pozitív változtatásokat alkalmazzanak melyek a sorstárs segítők integrálását segítik.

16., A mentális egészségügyi problémákat megélt sorstárs segítőknek a központi szerepet kell kapniuk a vezetésben és irányításban is, hogy a megélt tapasztalatok megosztásának szakterülete kellőképpen  biztosítva maradjon.